Az áldozat.
Reggel a konyhában ki sírt szemű barátaimat láttam, bár én sem voltam jobb bőrben. A reggeli közben csend volt, csak párszor pár szipogást lehetett hallani. Reggeli után én a kanapéra kuporodtam Detti és Bálint pedig a szélső székekre ültek, és TV-t néztünk. 10 perc múlva fel pattantam.
- Elmegyek sétálok egyet a közeli parkban mindjárt jövök.- jelentettem ki.
- Zsani! Minden rendben?- kérdezte aggódva Bálint
- Igen.- pedig kicsit sem volt rendben Harry hiánya nagyon fájt, fájt és úgy éreztem nem bírok ki még egy napot nélküle.
- Nem nyilatkozom!-és ezzel sétáltam tovább szerencsére nem követtek.
- Azt hittem keményebb vagy.-mondta viccelődve. Amikor letett nem engedtem el öt percen sőt hét percen keresztül.
- Mikor engedsz el?- kérdezte nevetve.
- Soha, Soha nem fogom hagyni hogy megint elmenj.
- Nem fogom esküszöm.
- A többiek?- kérdeztem érdeklődve.
- Már a házban vannak a többiekkel. Ekkor elindultunk haza, pár perc múlva otthon is voltunk. Jó volt látni hogy mindenki boldog.
- Tudom nem értetek semmit.- kezdett bele Harry.- Nem bírtunk nélkületek se a barátnőink nélkül. Az első koncert után megmondtunk a menedzserünknek hogy ha ti nem jöhettek velünk akkor nem vállaljuk a turnét. Mi eljöttünk és azt mondták hogy majd hívnak.
- Ez édes de mégis hülyeség volt.- jelentettem ki és csatlakozott Detti is.
- Miattatok megéri.- bókolt Niall és Harry.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése