Utolsó rész.
Harry elaludt, én pedig mosolyogva néztem rá. Csak az járt a fejemben hogy miért pont én és hogy hogy én. És ha nem megyek a cipő boltba akkor nem ismertem volna meg. Van 100 modell Londonban és mégis engem választott. Amint Harry-t néztem kezdtem elálmosodni, a szemeim lassan lecsukódtak. Reggel nagyon boldogan keltem mivel itt voltak a fiúk akiket kiskorom óra szeretek. És olyan csodálatos érzés hogy itt lehetek velük. Reggel csak mosolyogtam és beszélgettem a fiúkat.
Sajnálom hogy nagyon rövid rész lett, de elkezdek egy hasonló blogot ezen a címen akik ezt szerették és olvasták azok nézzenek bele ebbe.: http://urbanzsani.blogspot.hu/ Figyelem az első rész 5 óra fele várható!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése